Recenzióm témáját Dunai Tamás: Képregény Magyarországon című médiakutatós cikkéből merítettem.
Mint ahogy a cikkben is olvasható, Magyarországon a képregényt a tudományos diskurzus egyik „vakfoltjának” tekintik. Az író e tanulmányban bemutatja a magyar képregényes kultúrát, melytől lassan már két évtizede hallgatnak. A kezdetekben beszél a képregényről, mint médiumról, ezután történelmi szempont alapján vizsgálja, hogy miként alakult a képregény helyzete Magyarországon. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adoptálást és a képregények diffúzióját sem. A végső cél a rendszeres képregényolvasók jellemzése a velük folytatott interjúk alapján.
A képregény, mint médium
Mint azt tudhatjuk a képregények a fiatalok körében a legelterjedtebb. Ennek oka az, hogy többnyire gyermekkorban ismerkednek meg az olvasók a képregényekkel. Fiatal korunkban olyan könyveket olvasunk, melyek tele vannak képekkel és illusztrációkkal, melyek lehetővé teszik a könnyebb megértést a számunkra. A képregénynek azonban nem csak az illusztráció a szerepe, hanem az is, hogy hozzáadhat a jelentéshez, és szerves egységet képezhet vele. A képregény nem egy képeskönyv, hanem önálló médium, hiszen egyik elbeszélőrendszere sem kiegészítő jellegű.
A képregény a kép és szöveg kombinációja és ez által tekinthetjük multimédiás eszköznek, akárcsak a televíziót vagy az internetet. Bár ezektől eltér, hiszen nyomtatott formában jelennek meg és csak egyetlen érzékszervünkre, a szemünkre hat. A képregény fontos tulajdonsága, hogy hozzájárul a vizuális képességek kialakításához. Szintén fontos, hogy hiányzik belőle a mozgás, hiszen nem a szemünk előtt, hanem elménkben jeleink meg a látott kép.
Az olvasásuk során fontos, hogy megállapítsuk a helyes olvasási irányt, mert ilyenkor akaratlanul is megtudunk új részleteket a történetből. Adott panel olvasásakor észleljük a többi kockát is.
A képregényekben más médiumokhoz képest gyakoribb, hogy az események párhuzamosan zajlanak. Emiatt figyelmünk korlátozódik. Ez is növeli az újraolvasás igényét.
Ahogy az író felhívja a figyelmet, én is kiemelném fontosságát annak, hogy a képregénynek egyfajta vizuális kettőssége is megfigyelhető.
A képregényt ne tekintsük az irodalom alacsonyabb rendű tagjaként, hiszen nem feltételen olvasható könnyebben más szövegeknél.
Elterjedésük
Amerikában, Nyugat-Európában és Japánban a széles körű képregényválaszték miatt jobban elterjedt, mint nálunk. Hazánkban gazdasági okokból terjedt el kevésbé. Fontos kiemelnem egy művet (Frederic Wertham: Az ártatlanok csábítása), mely felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen káros hatásai vannak a képregényeknek a fiatalokra. Emiatt bevezettek egy öncenzúrát, hogy ne érje több támadás a képregénykiadókat.
A képregény fejlődése a legtöbb országban folyamatos, hiszen az újabb és újabb generációk ízlése nem feltétlen különbözik egymástól. Magyarországon kevésbé jellemző, hogy a képregényeket önálló médiumnak nevezik, míg más országokban gyakorta előfordul.
Hazánkban a két világháború között már jelentek meg külföldi képregények. Ám ezek hamar eltűntek a hazai sajtóból.
A magyar képregények helyzete más volt. Az 1950-es években tiltólistára kerültek. Ám ezt 1957-re sikerült feloldani. Ennek hatására engedélyezték az adaptációs regények megjelenését, ám ezeknek célja kizárólag a szórakoztatás volt. Fontos volt, hogy ezek nem teljesülhettek önálló médiumként.
Az alkotók nem adhatták elő saját gondolataikat, hiszen azok a könyvnél alacsonyabb rendűek voltak és arra szolgáltak, hogy a népet műveljék. A képregény a sajtó alárendelt médiumának számított. Alacsonyrendűsége miatt nem alakult ki nagyobb presztízse Magyarországon.
A nyugati képregények hatására nem csak a képregény-olvasási attitűd változott meg. Egyre többen felismerték, hogy a képregényben könnyű reagálni a különböző eseményekre.
Rendszerváltás után
Szerzői képregények megjelenése a rendszerváltás idejétől. Ám ezekre nem volt akkora igény, mint előzőleg. Ennek oka, hogy a képregényírók nem tudtak megfelelni a megváltozott igényeknek. A ’90-es években csökkenni kezdtek az eladási arányok, mert a szórakozás lehetőségei kibővültek. Ám egyes képregényeket, mint a Pókember vagy a Star Wars biztosítva volta róluk készült filmek által.
Elkezdődtek a külföldi képregények beszerzése, melynek az internet is nagy lendületet adott. Megkönnyítette a kapcsolattartást és megjelentek az amatőr fordítások is a képregényes oldalakon.
Az X-men című film megjelenése óta egyre több igény volt a képregényfilmekre és egyre többen érdeklődtek ennek hőseik iránt. Ezek iránt nem csak a fiatalok, hanem a felnőtt generációk is érdeklődtek és meglátták a bennük rejlő lehetőségeket.
A képregények adoptációja
A képregény elterjedésének nehézségei Everett Rogers általános diffúzióelméletével magyarázhatók. Meghatározása alapján a képregényt tekinthetjük innovációnak, melynek innovatív értéke van a felhasználók számára. Ennek szerinte 4 összetevője van:
• innováció
• kommunikációs csatornák
• idő dimenziója
• társadalmi rendszer
Kiemeli a kompatibilitás fontosságát, mely megmutatja, hogy az innováció mennyire egyeztethető össze a potenciális alkalmazó múltbéli tapasztalataival.
A képregény esetében hiányzik a termék értékesítését elősegítő tömegkommunikáció, mert helyette a közvetett hatású kommunikáció dominál. Ennek célja a termék bemutatása.
A kisebb képregényes csoportok homofíl csoportokat alkottak, melynek fontos jellemzője, hogy közel azonos korosztályhoz tartoznak. Ez a jelenség azonban sok előítéletet szült a képregények számára.
Különböző csoportok jelentek meg: az újítók (kapcsolataik révén hozzák be az innovációt a közösségbe; a korai adoptálók (adott társadalmi rendszer tekintélyes tagjai, akik tudásukkal mintát jelentenek). Ezek a csoportok teremtik újjá Magyarországon a képregényes életet.
Szubkultúra
Összefoglalja a képregényalkotókat. Ezek internetes oldalakat tartanak fenn vagy képregényeket fordítanak, időnként összejönnek, hogy megosszák véleményeiket. A szubkultúra nyitott, mert egyre többen fedezik fel az internetes oldalakat, ahol képregényeket olvashatnak.
Egyre több hazai lap foglalkozik a képregényekkel. Ezeket részben a felnőtt generáció teszi.
Ha magyar képregényolvasokról beszélünk, szembetűnő az, hogy nagy a férfidominancia. Ennek oka, hogy ezek a képregények általában a férfiak ízlését szolgálják ki. A női képregényolvasók általában humoros vagy pedig komolyabb alkotásokat kedvelnek.
A képregényes élet felpezsdülése javított az általános társadalmi megítélésen. Ez azt eredményezte, hogy egyre többen olvasnak képregényt, és egyre többen vállalják, hogy olvasnak képregényt.
Az én véleményem az, hogy a képregények minden generáció számára elérhetők, csak az a fontos, hogy mindenki a neki valót és tetszőtt olvassa.
